Túlsúllyal belevágni az edzésbe, legyőzni a félelmeket, az önbizalomhiányt és az összes akadályt, ami út közben eléd gördül – ahhoz rengeteg erő, hatalmas kitartás kell. A tudás, ismeret viszont átsegíthet a nehézségeken. Ha pedig vannak társaid, az szárnyakat adhat. Ahogy az is, ha van előtted egy példa, hogy igenis meg lehet csinálni.
Balázs a saját történetén keresztül meséli el, hogy lehetséges.

Kócsó Balázs írása – harmadik rész (az első rész itt, a második rész pedig itt olvasható)

Az étkezésről

Ahogy azt korábban írtam, pubertás koromban kezdett el zavarni a túlsúlyom annyira, hogy elkezdjek rajta változtatni. A sportolással kapcsolatos rossz tapasztalatok miatt mindenképpen másképp, sport nélkül szerettem volna a helyzetet megoldani, így elég kézenfekvő dolognak tűnt az, hogy az étkezésemen fogok változtatni. Ehhez nagy “segítség” volt egy valahonnan hallott képlet, miszerint kevesebb energiát kell bevinni, mint amennyit a szervezet elhasznál. Ezt teljesen lineárisan működő dolognak képzeltem el: minél kevesebb energiát viszek be, annál gyorsabban fogom elérni a kívánt eredményt. Így az lett a megoldás, hogy elkezdtem kevesebbet enni és a vacsorát teljesen elhagytam az életemből.

Ez természetesen sok szenvedéssel járt, mert minden este hiányzott az étkezés és mindig úgy feküdtem le aludni, hogy nagyon éhes voltam. Csak a pozitív visszajelzések miatt nem hagytam fel ezzel az életmóddal. Két évig csináltam, ami alatt fogytam 15 kilót.

Amikor azonban abbahagytam, akkor 1 év alatt 20 kiló jött vissza.

Aztán az egyetemi évek alatt további 18 kg.

Hogyan kezdtem el változtatni?

Az egyetem vége felé elkezdtem újra foglalkozni azzal, hogy hogyan tudnék változtatni. Elkezdtem újra keveset enni és elkezdtem úszni, mert azt hallottam, hogy az a mozgás ami legkevésbé terheli az ízületeket. Ezt csináltam nagyjából egy éven keresztül, de nem változott a kilókban gyakorlatilag semmi. Már kezdtem az összes hitemet elveszíteni abban, hogy én valaha is tudni fogok változtatni az életemen.

Az egyetlen lehetőség, amit még láttam, hogy beszélek a háziorvosommal arról, hogy ez miért lehet. Ő világított rá arra, hogy a szervezetünknek van egy tartalékoló üzemmódja, amikor a beérkező energiákat inkább elraktározza, mint felhasználja, hogy ha később még kevesebb lesz, akkor is túl tudjunk élni. Ez a tartalékoló üzemmód a szükséges kalóriabevitelünk 80%-ánál kezd bekapcsolódni, ennek tünetei – a kevés energiafelhasználás és raktározás miatt – a folyamatos fáradékonyság és depresszív hangulat. Ahhoz, hogy tartós természetes fogyást tudjunk elérni a szükséges kalóriamennyiség 90%-át érdemes bevinni.

Utánaolvastam, hogy ez a koromhoz, magasságomhoz, testsúlyomhoz és napi aktivitásomhoz képest mennyi kellene legyen, illetve folyamatosan vezettem, hogy mennyi, amit beviszek. Ezek alapján kiderült, hogy egy napon, amikor edzettem is, a kalóriaigényem kb. 60%-át vittem be, ami nagyon kevés. Utána átálltam a 90%-os tervre, ami egyébként pont annyi volt, amivel már jól éreztem magam, de nem ettem túl magam. Ez egy-két hónap alatt be is állt és utána már írás nélkül is tudtam, hogy mennyit kellene egyek.

Mit kíván a test?

A következő nyáron ismerkedtem meg a Fontanusnál Dr. Bajzik Éva doktornővel, aki a nyár folyamán a mozgás mellett sokat mesélt nekem a táplálkozás fontosságáról: arról hogy miként figyelhetünk arra, hogy a testünk milyen jelzéseket küld nekünk, mit igényel, miből sokallt be, mire van szüksége. Minden étkezés előtt gondoljam végig azt, hogy mi az, amit szeretnék enni. Édeset? Sósat? Hideget? Meleget? Húst? Zöldséget? Gyümölcsöt? Milyen húst? Milyen zöldséget? Milyen gyümölcsöt? Minden kérdés mögött rengeteg információ lehet, hogy éppen milyen hiányok vannak a testemben, mi az, amire szükségem van, illetve mi az, amit könnyebben tudok megemészteni és általa energiához jutni.

Ehhez a vércsoport szerinti étkezés egy jó mankó, amely a főbb irányokat meg tudja adni. Amikor erről beszéltünk, még a vércsoportomat sem tudtam, csak megpróbáltam a testemre hallgatni. Pár hét múlva egészen pontosan meg tudtam mondani azt, hogy éppen mire van szükségem. A megfigyelésben az volt a nagyon érdekes, hogy amellett, hogy előre megpróbáltam kitalálni, hogy mire van szüksége a testemnek, már azt is meg tudtam mondani, hogy mennyi az elég belőle. Már szinte falatra tudtam, hogy ez volt az utolsó, amire még szükségem volt. Mire megtudtam, hogy mi a vércsoportom addigra már csak a vércsoportom szerint ajánlott ételeket fogyasztottam legfőképp, ami egy nagyon érdekes tapasztalás volt.

Amióta figyelem a testem jelzéseit, hogy mi és mennyi az, amire szüksége van, azóta sokkal kiegyensúlyozottabbnak és tettrekészebbnek érzem magam. Ezáltal a fizikai teljesítőképességem is jelentősen javult ahhoz képest, mint amikor még nem figyeltem oda az étkezéseim minőségére és mennyiségére.

Természetesen ezek a jelzések elsőre becsapósak és könnyen félrevihetik az embert. Ha például folyamatosan chipset vagy csokit kívánok, akkor azt azért nem feltétlenül kell kielégíteni, de érdemes utánagondolni, hogy amit kívánok, abból milyen összetevőre lehet valójában szükségem. Ha céklát vagy májat akarok enni, akkor lehet, hogy a szervezetemnek vasra van szüksége. Ha tejterméket, akkor lehet, hogy kalciumra. Ha csokit, akkor lehet, hogy vízre.

Érdemes utánagondolni és utánaolvasni, hogy az egyes ételekben milyen összetevők, milyen ásványi anyagok és vitaminok találhatóak, amikre szükségünk lehet és azt akár másféle módon is tudjuk pótolni.

Összességében fantasztikus tapasztalás, hogy az emberi test egy nagyon összetett rendszer és nem egy lineárisan mozgó dolog! Ezért fontos, hogy ha változtatni akarunk, akkor ne egy dolgot kezdjünk el szélsőségesen változtatni. Az étkezésre levetítve ezt, ha valaki szeretne változtatni a külalakján, akkor nem csak az étkezésen keresztül lehet ezen változtatni. Tanulva az én példámból főleg nem azzal, hogy szenvedtetjük a saját testünket, mert akkor védekezni kezd a nem ideális helyzet miatt és később vissza fog ez ütni – ezt nevezik a köznyelvben jojó-effektusnak. Ha változtatni akarunk, akkor az az étkezésben lehetőleg minőségi, ne pedig mennyiségi változtatás legyen – és emellett a mozgás elengedhetetlen dolog, hiszen a testünk arra van elsődlegesen felépítve.