Majoros Tímea kérdései


Mikor mondhatom azt magamra, hogy célba értem, most végre elértem a boldogságot?
Mit hívok egyáltalán boldogságnak?
Minden embernél ugyanazt jelenti ez a szó?
Hogyan lehetséges, hogy mások mást értenek a boldogság fogalma alatt?
Amikor boldog vagyok, akkor valami olyan dolgot élek meg, ami nekem jó?
Ha a kedvenc sütimet eszem például, azt jónak élem meg?
A boldogság ennél valami jobb dolog számomra?
A boldogság lenne az a legfőbb jó, amit most el tudok képzelni önmagamnak?
Ugyanazt értem most boldogság alatt, mint 10 éve, vagy 5 éve gondoltam annak?
Miért célom, hogy boldogságot éljek meg?
Milyen céljaim vannak még emberként?
Az ösztönök meghatároznak számomra célokat?
Milyen ösztönök mozgatnak engem, mint embert?
Ha mindhárom ösztön kielégül, akkor már mondhatom, hogy elértem a boldogságot?
Milyen, ha kielégül egyszerre mindhárom ösztön?
Mit diktál a létfenntartó ösztön?
A létfenntartási ösztön célja, hogy életben maradjak?
Ha nem vagyok életveszélyben, tudok mit enni és inni, akkor eleget tettem ennek a célnak?
A fajfenntartó ösztön arra sarkall, hogy ne haljon ki az emberi faj?
Ha képes vagyok utódnemzésre, akkor mondhatom, hogy megnyugodhatok efelől?
A szociális ösztön kielégül, ha embereket tudhatok magam körül?
Miért vágyom ennél mégis jóval többre az ösztönök által megélt vágyak kapcsán?
Miért gondolom azt, hogy vannak fokozatai az ösztönök kielégítésének?
Mikor kaptam fokozatokat, osztályzatokat arra, amit csináltam?
Miért osztályozok én is mindent magam körül, még a saját tapasztalataimat is?
Miért törekszem folyton az egyre jobb osztályzatok felé?
Gyerekként mi történt, ha jó jegyet kaptam az iskolában?
Mit indított el bennem, ha jutalmat kaptam másoktól?
Miért szeretném felnőttként is átélni ezt a megelégedettséget?
Milyen hormonok szabadulnak fel a testemben egy-egy ilyen élmény során?
Miért vágyom most is arra, hogy kitűnő, kiemelkedő, kiváló pillanatokkal legyen tele az életem?
Egyáltalán miért hiszem azt, hogy léteznek ilyen kiváló pillanatok, amelyek jobbak a többinél?
Meddig tart a boldogság, amit célként tűztem ki és keresem rendületlenül?
Mi van, ha a boldogság egy pillanat csupán?
Akár napokon, heteken, hónapokon, éveken át is lehetek boldog?
Miért hiszem azt, hogy engem valaki más tesz majd boldoggá?
Nekem feladatom boldoggá tenni másokat?
Mit jelent egyáltalán boldoggá tenni egy másik embert?
Valójában lehetséges boldoggá tenni egy másik embert?
Nőként, ha a férfi akit szeretek, rám figyel, már boldognak mondhatom magam?
Másoktól függ tehát a boldogságom?
Dönthetek róla, hogy mitől leszek boldog?

A boldogság egy érzés?
Mit hívok érzésnek?
Az érzések szétválaszthatóak jó és rossz érzésekre?
Miért akarok jónak és rossznak ítélni dolgokat magam körül?
Mikor fontos, hogy valamiről el tudjam dönteni, hogy jó vagy rossz lesz a számomra?
Az életben maradás során a létfenntartó ösztön sarkall arra, hogy döntsek veszélyes és veszélytelen helyzetek között?
Mi van, ha az igény, hogy meg tudjam állapítani, hogy valami jó vagy rossz számomra, egy ösztönből fakad bennem?
Mi van, ha amit jelenleg érzéseknek hívok, fizikai szintű testi folyamatok, hormonok játékai csupán, reakciók a külvilág ingereire?
Mi van ha a valódi érzés nem reakció, hanem önmagam tapasztalása a valóságban?
Emberként képes vagyok érzéseket megélni?
Mi van, ha tapasztalhatom önmagam a biokémiai, hormonhatásokon túl is?
Mi van, ha pont attól vagyok ember, hogy képes vagyok tudatosan felülírni a bennem zajló biokémiai hatásokat?
Létezik egyáltalán boldogság a valóságban?
Ha minden ember teljesen máshol keresi a boldogságot, akkor létezhet egy egyetemes, valóságban létező boldogság?
Mi van, ha a boldogság csak a szubjektív képzeletünkben létezik csupán, és pont ezért annyira sokféle?
Történt már olyan, hogy elértem egy ilyen vágyott állapotot, amitől hittem, hogy majd boldoggá tesz?
Mi futott le bennem, amikor elértem egy ilyen célomat?
Tapasztaltam eltérést a fantáziám és a valós megélés között?
Lehetséges, hogy a boldogság egy illúzió, és emberként lehetőségem nyílik továbblépni a valóság felé?
Lehetséges, hogy az ösztönök által diktált célok egyszerűen elérhetőek és nem kell aggódni amiatt, hogy még jobban kielégítsem őket?
Mi mást tudok tenni, ha abbahagyom a boldogság hajszolását?
Mi másra vágyom emberként az ösztönök kielégítésén túl?