A teoretika egy nagyon fontos könyv. És szerintem egyáltalán nem túlzok.
Jó, persze, ez egy négyszáz oldalas, elméleti könyv, mint ahogy a címében is benne van. Filozófia, még ha az érthető fajtából is, ami nem ködösít, hanem emberi nyelven szól. De mégis. Hogyan tudna ez fontos lenni?
Elmondom. Messziről kezdem.
A középkori gyógymódokról
A középkorban elég keveset tudtak az emberek a testről, hogy hogyan működik, mit tud, mire jó, hogyan lehet megjavítani, ha elromlik. Használták, és ha valami történt vele, megpróbálták a maguk eszközeivel valahogy megcsinálni. Kovácsszerszámokkal, ráolvasással, főzetekkel, párlatokkal, piócákkal, érvágással, pókolajjal, imádkozással. Az a csekély tudásuk, ami volt, részben megfigyeléseken, részben meg hiedelmeken, babonákon, mendemondákon alapult.
A megfigyelésekkel még önmagában nem is volt baj. A megfigyelésekből levont zavaros következtetésekkel egy kicsit több. A babonákkal meg még több.
Hogy mi volt ezekkel a baj? Épp csak annyi, hogy nem a valóságról szóltak. És így a valóságban nem is gyógyíthatták a betegségeket.
Az emberek tapasztaltak valamit a valóságból, de nem értették azt teljesen. Kevés információjuk volt róla, és azok között se láttak összefüggéseket, így hát kiegészítették azt a képzeletükkel.
Amit nagyon nem értettek, attól pedig egyszerűen elfordultak. A törpenövésűt kinevették, az óriástól tartottak. Akiket maguktól különbözőnek tartottak – csak mert valamiért távol estek a megszokottól, amihez az is elég volt, ha simán csak csúnyának tartottak valakit -, azt vagy kigúnyolták, vagy pénzért mutogatták, vagy megölték.
Ma már tudjuk, hogy az emberek sokfélék, ám ettől még nem jelentenek automatikusan veszélyt az életünkre. Sejtjük, hogy nem kell mindenáron levágni a testrészeket, ha valami nem oké, és hogy a bubópestist nem valószínű, hogy a bűnbánat meggyógyítja. Ahogy a bürök sem egy első osztályú fájdalomcsillapító (hanem méreg). És hogy nem elég hetente egyszer kezet mosni, ha az ember hosszabb távon is egészséges akar maradni.
A középkor emberénél mindezek a furcsaságok javarészt a nemértésből és a nemértés okozta félelemből fakadtak. Egyszerűen nem értették, hogy hogyan, milyen összefüggések alapján működik a testük.
A fizikai testtel kapcsolatos nemértés milliók halálát és szenvedését okozta – és hát lássuk be, a mai napig is okozza.
Vajon mennyit változtatott volna a hozzáállásukon, ha megkapják (és meg is értik!) azt az ismeretet, amit ma egy nyolcadikos az emberi testről tud…?
Az ember több, mint a teste
Azt feltételezem, hogy az ember több, mint a fizikai teste. Vannak például gondolatai, van tudata. Mozgásban van, fejlődik, nyitott, vagy épp be van zárva a fejébe. Van értelme. Van akarata, tesz, vagy épp nem tesz. Tapasztal, érez, vagy épp elzárja maga elől az érzéseket. Vágyakozik. Él.
Hát, nem tudom, te hogy vagy vele, de nálunk ezekről a dolgokról nem nagyon tanítottak az általános iskolában.
Sem.
Persze, vannak megfigyeléseink, homályos elképzeléseink ezekkel kapcsolatban. Azt már biztos megfigyeltük, hogy szoktunk gondolkodni, és talán arról is van sejtésünk, hogy hogyan. Meg hogy mások tök máshogy. Hogy például szoktunk akarni dolgokat, és hogy ha nem teszünk semmit, akkor maguktól nem lesznek meg. Meg ilyesmi. Rendelkezünk egy csomó közhellyel és féligazsággal, néhány összefüggést biztos átlátunk. Ezek közül néhány biztos megfelel a valóságnak is.
A többit pedig kiegészítjük a fantáziánkkal.
Mi lenne, ha…?
Mi lenne, ha lenne egy olyan könyv, amiben mindez össze volna foglalva, rendszerezve, és teljes egészében le volna írva benne, hogy hogyan működik az ember? Hogy mi az elme, hogyan gondolkodunk, mit csinál a figyelem, mik az érzések, mi az értelem, mi a fejlődés, az alkotás, a felelősség, a vágy – szóval minden, ami az emberhez köthető, fizikai szinten innen és túl. Kábé mint egy anatómiai atlasz, csak a tudatról. Egy minden eddiginél teljesebb leírás az emberről. A tudat anatómiája.
Változtatna-e a világon?
Ha jelenleg nagyjából annyi ismeretünk van az ember mentális és érzelmi szintjéről, mint a középkor emberének a test anatómiájáról (és legalább annyi hiedelmünk és babonánk vele kapcsolatban), akkor szerintem egy ilyen könyv biztosan tudna újat mondani. Ha ráadásul mindezt összefüggéseiben mutatná meg, akkor azért helyére kattannának a dolgok.
Tegyük fel, hogy A teoretika pont ilyen könyv.
Pont ilyesmit éltem meg a könyvet olvasva: sorban kattantak a helyére a dolgok.
Persze nem mind tetszett, mert olyan dolgok is helyükre kattantak, amiket máshogy akartam volna látni – máshogy jobb képet festettek volna rólam, a képzeletemben -, de valahogy mégis igaznak tűntek. És kereknek. És teljesen belepasszoltak a rendszerbe, amit A teoretika leírt. És kirázott a hideg.
És tudtam, hogy igaz.
Na nem a hidegrázás miatt. Inkább olyasmi volt az élmény, mint amikor ott van a szemed előtt valami, akár hosszú éveken át, de valamiért nem áll össze, aztán jön valaki, és egyszerűen rámutat. Onnan kezdve meg nem tudod nem látni.
A rendszer összeáll, és nem tudod nem látni. Hogy tényleg működik.
És ami még durvább: ha megérted, használni kezded.
Azért ilyet kevés könyv tud.
Az egészben az az érdekes, hogy egyébként az egész könyv egy feltételezésből indul ki:
Tegyük fel, hogy minden információ
…és ezt a feltevést viszi végig. Nem győzköd, nem mondja meg a frankót, csak simán végigvezeti, hogy mi van akkor, ha.
A stílusa érthető, logikus, követhető – bár azért dolgozni kell a megértésért. Talán nem is működne anélkül.
Érdekes, hogy nem lineáris a szerkezete, hanem egy-egy témakört több oldalról is körbejár, megmutat, ami elsőre szokatlan, de valahogy teljesebb képet ad.
És szépen elmeséli, hogy ha minden információ, akkor hogy is van viszonyban egymással az egyén meg a valóság.
Ami hihetetlen izgalmas!
Szóval, azt már valószínűleg nem tudjuk meg, hogy mit kezdett volna egy anatómia atlasszal a középkor. (Valószínűleg felgyújtja.) De azt megtudhatjuk, hogy mit kezdünk mi egy olyan könyvvel, ami leírja a tudat anatómiáját.
Sőt.
Azt tanultam a könyvből, hogy valójában rajtunk múlik, hogy mi lesz a sorsa ennek a tudásnak. Meg hát, nem mellesleg, a világnak, úgy általában.
Pont az lesz a sorsa, amit kezdünk vele.
Ugyanúgy, ahogy a jelen a múltbeli tetteink (és nemtetteink) következménye, a jövő azon múlik, hogy mit teszünk most.
Első lépésként szívből ajánlom, hogy olvasd el ezt a könyvet.
Itt kapható: L’Harmattan | Libri | Líra
ateoretika.hu | és van facebook oldala is.
Írta:
az eredeti cikk a jammer.hu-n jelent meg