Kleinheisler és a combizom rándulás

De mi is az az izomrándulás?

Sokszor használjuk ezt a szót, de a legtöbb embernek fogalma sincs, hogy mi történik, amikor megrándul egy izom, mi zajlik ilyenkor a testben. Mitől jöhet ez létre – vagy inkább minek a hiányától? Mit lehet ezzel tenni, ha már kialakult?

Izmot mindenki látott már, jobb esetben a vasárnapi menüben szereplő csirkéét vagy marháét. Az izmok funkciója, hogy mozgassák a csontokat, ennek megfelelően mindegyik izmunk legalább egy ízületünket áthidalja, és működés közben azt valamilyen irányba mozdítja.

Az izomnak vannak mozgáshatárai: egy összehúzódási és egy megnyúlási maximum, amik megadják, hogy milyen hossztartományban lehet mozgatni. Az izom mozgatását idegeken keresztül a központi idegrendszer végzi.

Maga a mozgás, mozgatás nem az izom anatómiailag adott maximális mozgásterjedelmében történik, hanem az ember által megszokott mozgástartományban. Mit jelent ez? Lehet, hogy a nagyi balerina korában gond nélkül repült spárgában a levegőben, 70 évesen valószínűleg nem megy neki, mert már nem csinálja mindennap azt a gyakorlatot. Az agyunk és az izomzatunk megszokik egy adott mozgáshatárt, amiben rendszeresen mozgatjuk. Ha attól a határtól hirtelen (gyorsaság) vagy nagyobb mértékben (erő) térünk el, akkor jönnek a sérülések.

Ha nagyobb mértékben nyújtok meg egy izmot, mint megszokta, vagy nagyobb erővel veszem igénybe, mint ahogy megszokta, akkor jöhet a rándulás.

Tehát ez lehet az egyik oka a rándulásnak: nagyobb vagy gyorsabb erőbehatás, mint amit az adott izom megszokott.

Mi történik ilyenkor? Ha túlságosan összehúzok egy izmot, vagy túlságosan megnyújtom, összerándulhat és megfeszült állapotban maradhat: ez maga a rándulás.

Ilyenkor az izom a hirtelen behatás miatt görcsösen fáj, kemény tapintású és mivel megrövidült, akadályozza a mozgást.

Nézzük meg közelebbről az izmok működését: az összehúzódás úgy történik, hogy az izomrostok kalcium ionok segítségével  kerülnek közelebb egymáshoz; ahhoz pedig, hogy elengedjék egymást és az izmok meg tudjanak nyúlni, magnézium ionok kellenek. Az ionok izmokba jutása egyrészt azon múlik, hogy mennyit viszek be belőlük a szervezetembe, másrészt azon, hogy mennyi folyadékot fogyasztok. A folyadék fogja a célhelyre szállítani az ionokat, és a szervezet optimális működéséhez szükséges ionkoncentráció kialakításában is fontos tényező a bevitt folyadék mennyisége.

Ha nem jut megfelelő mennyiségű magnézium a szervezetbe, és/vagy nem megfelelő a folyadékbevitel, megint csak fokozott kockázata van egy izomrándulásnak.

Az izmok a beidegzésüket, az irányítást a központi idegrendszerből kapják. Az, hogy mennyi idegvégződés fut egy izomhoz, attól függ, hogy milyen mértékben használjuk azt. Ha nagy mozgásterjedelemben használjuk és egészen finom mozgásokra is, akkor sok idegvégződés fut hozzá, ha kicsi mozgásterjedelemben és csak durvább mozgásokra, akkor kevesebb. Ha példaként maradunk a comb izmainál és a balerina múlttal rendelkező nagyinál, a nagyinak balerina korában sokkal több ideg látta el a combizmai mozgatását, mint mondjuk a testvérének, aki egész nap otthon ült és csak járásra használta a lábát.

Ha az izmokat tartósan nem mozgatom, nem kapnak ingert a központi idegrendszerből, akkor szeretnek megfeszülni. Ez történik például a bénulások bizonyos formáinál.

Minél kevesebb ideg látja el egy adott izom mozgatását – tehát minél kisebb mozgásterjedelemben és minél durvább mozgásra használom –, annál nagyobb az esélye a rándulásnak. Ha kevesebbet mozgatok egy izmot, ugyanez a helyzet.

Ha már megtörtént a baj

Megtörtént a rándulás, összefeszült az izom, fáj, kőkemény. De miért nem lazul ki? Mi történik ilyenkor benne?

Bármi volt a rándulás kiváltó ingere, annak, hogy úgy marad az izom, az idegrendszernél kell keresnünk az okát. Minden izomhoz futnak olyan idegek, amik azért felelősek, hogy megfeszítsék, és olyanok is, amik a lazulásért felelősek. A túl gyors, vagy túl nagymértékű inger egyszerre sok feszítésért felelő idegnek a munkáját veszi igénybe – egyszerre túl sok gombot nyomunk meg a kapcsolótáblán -, és zárlatot kap a rendszer: csak feszítő ingert fog küldeni.

A zárlat elég gyorsan elmúlik, de az izom mégis úgy marad. Ennek az oka az izom anatómiájánál keresendő.

Ha az izom megfeszül és úgy marad, akkor az izomban futó ereket és az idegeket is megszorítja: az idegek szorításából származik az elsődleges fájdalom. A másodlagos fájdalom pedig abból, hogy mivel az erek összeszorított állapotban vannak, nem lesz megfelelő az izom tápanyag- és oxigénellátása: felhalmozódnak az anyagcseretermékek, és nem jut friss oxigén és tápanyag az izomba. Ezen kívül a feszülés és az oxigénhiány savasodáshoz vezet, ugyanolyan tejsav keletkezik az izomban egészen rövid idő alatt, mint ami izomlázat okoz egy kiadós edzés után, csak sokkal több, és sokkal lassabban tud lebomlani és távozni. A tejsav hatása az izomra olyan, mintha tojásfehérjére ecetet öntenénk: kicsapódik, károsodik az izmot alkotó fehérje.

További gond, hogy mindez az izompólyán belül történik.

Az izmokat izompólya veszi körül. Ez egy elég feszes kötőszövetes tok, aminek a feszessége alapvetően függ attól, hogy milyen kötőszöveti összetételt örököltünk a felmenőinktől, és attól is, hogy mennyit szoktunk nyújtani. A combizmos példánál maradva, ezt az izompólyát nem annyira úgy kell elképzelni, mint a hentesnél vásárolt csirkemellfilén levő vékony hártyát, inkább a marhahús kemény kötőszövetes, inas része közelíti jobban.

Amikor megnő az izomban az elszállítandó anyagok koncentrációja, a túl nagy koncentráció odavonzza a vizet a környezetből, hogy az valamennyire hígítsa fel ezt a károsító hatású löttyöt. A beáramló folyadék pedig szépen beledagad az izompólyába és még jobban ellehetetleníti a keringést.

Most már látjuk, hogy hogyan rándulhat össze az izom és mi miatt, és azt is, hogy utána mi tartja fenn ezt az állapotot.

A következőkben megnézzük, mit lehet tenni a megelőzés érdekében, illetve hogy hogyan lehet kezelni, ha már megtörtént a baj.

Megelőzés

Megelőzés céljából megfelelő folyadék és ásványi anyag bevitel az alap. Ehhez hozzá kell számolni a fizikai aktivitást, edzést, mert az fokozott víz és ionveszteséggel jár a szervezet számára – tehát igyunk többet.

Mozgás előtt fontos a bemelegítés, ami azt szolgálja, hogy az izmok vérellátása – és így tápanyagellátása – megfelelő legyen, ezen kívül pedig segít az idegrendszernek abban, hogy az izmok mozgástartományát és állapotát fel tudja mérni, hogy ne adjon ki olyan parancsot, ami sérüléshez vezethet.

Kleinheislernél ezek valószínűleg megvoltak: válogatott focistáról van szó, egy Európa Bajnokságon, ahol ennek megfelelő orvosi és dietetikai háttér kell, hogy figyeljen ezekre az alapfeltételekre.

Fontos még a rendszeres, minél nagyobb mozgástartományban történő átmozgatás és nyújtás, ami az izmok – és ezen keresztül az idegrendszer – megfelelő állapotát biztosítja. Az előző indokok amellett szólnak, hogy ez is rendben kell, hogy legyen.

A ránduláshoz foci esetében egy ilyen sérüléshez elég egy rossz mozdulat, vagy nem megfelelően felmért talajviszony.

A megszokott, rutinszerű kezelés és hatásai

Ha már van egy összerándult izmunk, amiben meglehetősen rossz a keringés, felhalmozódtak benne az anyagcseretermékek, nem kap rendesen tápanyagot és oxigént. A leírt mechanizmus alapján jön a logikus lépés: javítani kell a keringést.

A rándulások kezelésének van egy alap protokollja, ami nyugalomba helyezéssel és jegeléssel kezdődik.

Viszont a nyugalom is és a jég is arra hivatott, hogy lassítsa a keringést.

Igen, ez az a pont, ahol józan paraszti ésszel már lecsüccsen gondolkodni az ember, hogy most hogy is van ez?

A rándulásnak abban a fázisában, amikor még „zárlat” van, a nyugalom tényleg használ.

A jegelés? Nézzük csak: a jég hűt, összehúzza az ereket. De hát azok már össze vannak húzódva! Csökkenti a keringést. Igen, a fájdalmak jó része abból származik, hogy rossz a keringés az adott izomban. A jég hűtő hatására elhalnak sejtek – amiket ugyanúgy el kell takarítania a szervezetnek, mint a többi anyagcsere terméket a rándult izomból, tehát még nagyobb melót adunk az amúgy is megroggyant helyi keringésnek.

Mondhatjuk, hogy a jég csökkenti a duzzanatot – amíg hűtjük. Találkoztunk már azzal a hatással, hogy amíg hűtünk valamit, addig nem duzzad, aztán ha megszüntetjük a hűtést, akkor dupla akkora lesz, mint anélkül lett volna?

A német olimpiai csapatnál pl. emiatt nem használnak jegelést a sérüléseknél már 1988 óta, így valószínűleg ezt a tapasztalatot Bernd Storck is magával hozta a válogatottunkhoz.

A megszokások helyett

A jég nem jó, de akkor mivel lehet keringést javítani?

Például óvatos, először simító masszázzsal, majd triggerpont terápiával.

Az izmokban vannak olyan gócpontok, amik előszeretettel összehúzódnak, sokkal keményebb tapintásúak és/vagy fájdalmasabbak, mint az izom többi pontja – egyszerűsítve talán így írhatóak le a triggerpontok. Ezeknél a pontoknál lehet a lehető leghatékonyabban kezelni a megrándult izmot – egy megfelelően képzett szakember már néhány kezeléssel rengeteget tud javítani az izom keringésén.

Ezen kívül az óvatos – nem nagy megterheléssel járó – mozgatás az, ami még a keringést javítani tudja.

Két kezelés között pedig megfelelő taping (kinesiotape) technikával lehet rásegíteni az izom további gyógyulására. Ezzel a módszerrel kb. 3 nap alatt rendezhető a rándulásból származó izomfeszülés.

Nem túl kellemes ez a kezelési módszer, de nem is olyan fájdalmas, mint a több napig nyugalomban hagyott, jegelt izmot elkezdeni bemozgatni.

Mi történhetett azzal a combizommal?

Hogy pontosan mi történt Kleinheisler combizmával, hogyan sérült és milyen terápiát kapott, csak ő tudná megmondani. A hírek szerint már korábban sérült a combközelítő izma, és az kezdett ismét fájni a szombati edzésen. Focistáknál ez egy elég tipikus sérülés, ami legtöbbször a combközelítő izom elégtelen nyújtásából származik.

Ha szombati edzésen történt a rándulás, akkor vasárnap este még nem lehetett használható állapotban az izom – ez történhetett. Ha viszont a sérülés korábbi és csak enyhébb tünetek jelentkeztek szombaton, akkor a fent leírt kezeléssel a másfél nappal későbbi mérkőzésre gyógyszeres kezelés nélkül is felkészíthető lett volna a játékos.

A testünk mindent tud – még azt is, amit mi nem

A testünk elég tökéletesen van összerakva, sokszor jobban tudja, hogy mi a jó neki, mint az innen-onnan összeszedett információkkal teletömött fejünk. Csak figyelni kell egy sérülés kapcsán, hogy mik az azonnali reakciók, és abból már lehet következtetni, hogy milyen irányba induljunk a terápiával. Rándulásnál a test azonnali reakcióval tehermentesíti a rándult részt, majd utána azonnal odakap a kezével az illető és fogdossa, nyomkodja (egy töréssel nem tenné ugyanezt). A következő pedig, hogy elkezdi önkéntelenül próbálgatni, hogy hogyan tudja mozgatni.

A lényeg, hogy az izomrándulások kezelhetőek és megfelelő terápiával néhány nap alatt regenerálódnak.

Ha nem félünk a testünktől és a benne zajló folyamatoktól, hanem kíváncsisággal, érdeklődéssel fordulunk felé, akkor szinte diktálja, hogy mi a teendő.

Ez lenne talán a testtudat…

 

---

Dr. Bajzik Éva