Mind tudjuk, hogy mi a nő – amíg valaki meg nem kérdezi, és keresni nem kezdjük rá a választ.

Mi a nő? – Ezzel a címmel indított fotózással egybekötött pszichológiai kutatást öt nő. Egy orvos, egy pszichológus, egy statisztikus, egy filozófus és egy fotós (civilben jogász). Elmeséljük, hogy miért.

A naptár

Tavaly decemberben a Nő arcai magazin készített egy naptárt a nő tizenkét arcáról. 12 hónap, 12 nő, 12 érzés. Az egész egy jótékonysági akciónak indult: meghirdették a lehetőséget, amatőr modellek jelentkeztek rá, megtörtént a fotózás, majd a kész naptár bevételeit egy – az olvasók által kiválasztott – civil szervezetnek ajánlották fel.

_mind_S

Emlékszem a pillanatra, ültünk az asztalnál: a filozófus (aki a projektben stylist és fővilágosító volt) az orvos (aki sminkelt és mozdulatokat instruált), meg jómagam, a jogász (aki fotóztam) és azon tűnődtünk, hogy mi is történt tulajdonképpen…

– idézi vissza Dudás Ági.

Azt tapasztalták ugyanis, hogy a modellek a kezdeti szorongás, feszengés után, a pár órányi közös munka során feloldódtak, közvetlenebbé váltak, és ezzel együtt a képeken is egyre természetesebbek lettek. (Ezt a fajta természetességet szokás bizonyos körökben szépségnek is nevezni.)

Arra gondoltak, utánajárnak a tapasztalatoknak.

Mi van, ha a tükör hazudik?

Következő lépésben kerestek pár lányt, akiket a környezetük szépnek látott, ám maguk meg voltak győződve róla, hogy az nem lehet igaz. Egyikük közülük Barka Niki volt, aki így mesél a nőiességhez való viszonyáról:

A családomban a külsőnek nem adtunk nagy figyelmet, mondván: a tudás többet ér, mint a kinézet. Éveken keresztül versenyszerűen sportoltam, sokszor voltam edzős ruhában, összefogott hajjal, a smink egyáltalán nem volt ismeretes számomra. Ehhez hozzátársult egy fiús, kemény kinézet is, amit tizedikes koromig tartottam is.

(…)

Egy idő után felmerült egy ötlet, hogy mit szólnék egy fotózáshoz, mert az nem olyan, mint egy tükör, amibe bármit belevetíthetek. Eleinte tiltakoztam, majd nehezen, de beleegyeztem, ám hónapok teltek el anélkül, hogy tényleg megtörtént volna. Szerencsére a környezetemben lévők türelemmel és szeretettel álltak hozzám. Semmit sem erőltettek, továbbra is beszéltettek és arra vártak, hogy bennem szülessen meg a gondolat: részt szeretnék venni a fotózáson.

Az elhatározás pedig megszületett.

Ezek az alkalmak hosszabbak, több órásak voltak, több ruhát, több beállítást kipróbáltak együtt, kisebb portfóliót készítettek a jelentkezőkről. Bár nem elsősorban a végeredmény volt a lényeg, hanem hogy mi zajlik közben a modellben.

Nem sokra rá elkészültek a képek, amit először csak a fotóssal néztünk meg és beszéltünk át. Teljes döbbenet volt. Folytak a könnyeim, nem hittem a szememnek. Ez tényleg én vagyok? Aztán persze olyan dolgok jutottak az eszembe, hogy biztos azért ilyen jók, mert jó a fotós, a sminkes, a fodrász, a ruhák. Aztán észrevettem magam és rájöttem, hogy mindezekkel együtt én vagyok ott a képeken. Ott és akkor megfordult velem a világ

– mondja Niki. Ő az:

Barka Niki

 

Vajon mi történhet?

Dudás Ági a Láthatatlan Konferencián tartott egy előadást április végén. Ebben elmondta, hogy egy fotózás annyiban más, mint a tükör, hogy a fotós nem azt látja, amit a modell, és nem is úgy adja vissza. Mindenki összeszed élete során rengeteg mintát, törést, képet, amiket szűrőként a szeme elé tesz, és azon keresztül tekint magára – a fotós ezeket mind nem látja. Neki is megvannak a saját szűrői, de a modellhez képest ezek mások, tehát ő mindenképp egy külső szemszög. Ezen kívül a fényképezés során figyelmet is kap a modell, és a figyelem segíthet felerősíteni azt, ami ott van belül, azt az igazi valamit, amitől nő a nő.

Bármi legyen is az.

A kutatás

A filozófus, Körmendi Nóra, az orvos, Dr. Bajzik Éva és a fotós, Dudás Ágnes elhatározták, tudományos módszerekkel próbálnak utánajárni annak, vajon mi teszi a nőt nővé, mi az, ami minden nőben ott van, és hogy sikerülhet-e egy fotózás során előhozni valakiből a benne rejlő nőiséget.

Dr. Gógl Györgyi pszichológus és Vásárhelyi Orsolya statisztikus csatlakozott a csapathoz. A projektet 1,5-2 évesre tervezik.

Hogy hogy néz ki a dolog?

A kutatásra önkéntes alapon jelentkezhet bárki, aki nő, és kíváncsi önmagára. A fotózás előtt és után néhány héttel is kitölthet egy kérdőívet – ez biztosítja majd az adatokat a kutatáshoz -, a lényeg pedig a fotózáson lesz, a fotókat a végén meg is kapják a modellek.

Hogy aztán a fotózáson mi történik, csak a résztvevőkön múlik.

Niki:

Már hónapok óta foglalkoztattak olyan kérdések, minthogy „Mitől nő a nő?”, „Létezik-e olyan, hogy igazi nő?”, „Számomra milyen a nő?”, „Szeretnék-e másmilyen lenni, mint amilyen vagyok?”, de a fotózástól kezdve rájöttem, hogy kérdezgethetek másokat arról, hogy ők hogyan élik meg a nőiességet, vagy az ellenkező nemtől, hogy számukra milyen a nő, ha bennem az sem tiszta, hogy mindezzel mit szeretnék. A fotózással helyrekerült: megszületett bennem a vágy, hogy olyannak lássam magamat, amilyen valójában vagyok.


A kutatásra itt jelentkezhetsz: http://anoarcai.hu/2016/03/mi-a-no-fotozassal-osszekotott-pszichologiai-kutatas/